|
Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.
Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.
Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.
Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hímoroszlán!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Lusta báj
Csinos vagy, gonddal öltözött,
mint ünnepélyre...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
» Csillag, ó, messzi szerelem!
Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a...
» (ismeretlen)
A szívemben fájdalom, a lelkemben üresség,
Úgy...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» (ismeretlen)
A szerelem szövet, melyet a természet szőtt, és...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Szavak
Szavak,
melyekben szívünk egykor – pőre,...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
» Czidli
Dámon, hát csak elfelejted,
férjfi esküvésidet?
...
|
