|
A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak, csöndnek súg titkos regét,
Ölemben tartom ifju feleségem,
S csókolom ajkát, homlokát, szemét.
Ajkunkra szó elvétve csak ha lebben,
Mint mély álmában a madár ha szól.
"Soh'sem hallottam még papolni szebben". -
"Én mit se hallék!" - súgja válaszul.
"És mily fényes volt a nászkiséret!
Ó mennyi nép, hány csillogó fogat!" -
És két kezemben forró könnyet érzek:
"Én egyedül csak téged láttalak!"
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vőlegény emlékkönyvébe
A boldogság oly közel már,
Melyet esdél...
» Veled vagyok
Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád,...
» Kapcsok
A szenvedély, mely a mulandó izmot
vaspántként...
» Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e...
» Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De...
» Veled vagyok
Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap...
|
