|
Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád, veled vagyok;
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod?!
Nélküled élni nem tudok már;
lásd, ha távol vagy, ha közel
- édes bájad körül-lobog bár -
keserű mámorod ölel.
Kik összeforrottunk a bajban,
tilosban (s bűnben - mondanák
a szentek!), megleljük-e majdan
a közös kegyelem szavát?
Megleljük-e? Veled keresném
étlen is ítéletnapig!
Míg ránkgyújtja e képtelen fény
hűségünk gyémántholdjait.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hűség
Vinném vidéked,
a szegénységed,
könnyű teher,...
» Kapcsok
A szenvedély, mely a mulandó izmot
vaspántként...
» A szerelem meghatározása
Szerelmem oly nemes szülött,
mint tárgya...
» Akarsz-e játszani?
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e...
» A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös...
» Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De...
» A házasságról
Nagy szeretet vagyon, és házasság nincsen az...
» A nászbokréta
A nászbokréta elhervadófélben
Homálynak,...
» Vőlegény emlékkönyvébe
A boldogság oly közel már,
Melyet esdél...
» Veled vagyok
Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap...
|
