|
Ez már nem szerelem többé, nem két ember
kötése, keringő tánca egymás ellen,
kemény harc, ölbeli elnyugvás cseréje
s változó viszonylat: tőle vagy feléje.
Magány és párosság itt üres szavak csak,
itt már az érzékek csak befele hatnak,
egymást ha kívánjuk látni: elégséges
állítani tükröt a magunk szeméhez.
Aki rádnéz, rajtad engem is fölismer,
s érzékeljük egymást érzékszerveinkben.
Kettőnkkel lehet csak dolga a halálnak:
egyőnkre se támad, egyőnkre ha támad.
Ellened hibázom? Magam ellen vétek!
Így tekintsd, ha olykor félre-útra lépek.
S aki magát rontja, pusztul igazán csak,
s a fő-fő lázadó maga ellen lázad. -
Ez már nem szerelem: sors ez, születetté,
aki kettős vágyból válik maga-eggyé,
aki kettőt hordoz, s őket ha nem őrzi,
mindenképp a saját bajait tetézi.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nászinduló
Kisirt szemekkel ébred rám a hajnal,
Sötét...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Kis lány dala
Kérdik: miért fedem
Kendőbe szememet,
Mikor...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Litánia
Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Ülj mellém
Ülj mellém, párom, életem
jobbik fele.
Néhány...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Bársonyodba öltözöm
Megismerem, ha rám hull az árnyék,
Ha mögöttem...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
|
