|
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra vágyom;
mert sápadt hangom mosolygássá
aranylik éjjel a szádon.
Szeretlek,
mert káromlásos, sajgó Istenhitem
hajnallá szépül, szivárványa
törik meg könnyeiden.
Szeretlek,
mert pogány gúnyom tiport minden csodán,
s te szád égő kelyhével nyújtod
legfájóbb úrvacsorám.
Szeretlek,
mert szemed kékjét szívemig ölelted,
mert feloldoztál, s elképzeltem
a lelkem és a lelked...
Szeretlek,
mert ember vagyok, fázékony, bús, gyáva,
mert betakarsz, s mert emlékeztetsz
egy szelíd elmúlásra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Nem szerethet mindenki
Fontos, hogy megtanuld: nem
szerethet téged...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
|
