|
Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre kell
hullanom. Kivüled
semmi sem érdekel.
Kihülhet már a nap,
lehullhat már a hold,
e zengő túlvilág
magába szív, felold.
Édes illatai,
különös fényei
vannak. És szigorú
boldog törvényei.
Mit máshol ketyegő
kis óra méreget,
itt melled dobaja
méri az éveket
s ha szólasz,
mindegyik puhán,
révedezőn ejtett igéd
ezüst virág lesz kék mezőn
és sóhajod a szél,
mely fürtjeimbe kap
és arcod itt a hold
és arcod itt a nap.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
|
