|
Reggelre megtérek ide melléd
onnan, a csodákkal kövezett idegen útról
amiről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyenge, -
megtérek ide reggelre melléd
nesztelen. Testem megrándúlva halk sóhajban
fogadja be a messzejárt utast, a lelket,
s feléd fordúl e földre vissza még nem vénült orcám
hogy te légy az első, kit szemeim meglátnak ujfent
s feléd ragyogjon egyetlen kincsem a szebbik létből,
mit magammal elhozhattam orozva néked onnan,
hol még erdőnyi terem belőle,
- vedd hát ó kedves, ezt a mosolyt,
első mosolyát a bús valóság nappalának
s az utolsót arról a tájról, melyről nyelvem regélni tudatlan
s tollam is gyönge.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Távoli anyáknak
Napról napra és percről percre
Folyton csak...
» Álmot láttam...
Álmot láttam,
Álmot boldog szerelemről,
A'...
» (ismeretlen)
A hogy szeretnek
S gyűlölnek a nők,
Abban...
» A nő
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű...
» A rózsabimbóhoz
Nyílj ki, nyájason mosolygó
Rózsabimbó, nyílj...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Boldogság
'A férfi'
Szeretem ernyős szemedet,
etető...
» Felelet
Szekeres Katóka kedden, éjféltájba
Sír, zokog...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
|
