|
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» A visszajáró májusok
Minden úgy igaz, ahogy régen:
Vannak visszajáró...
» Nem átkozom ibolyakék szemedet
Nem átkozom ibolyakék szemedet,
Pedig, pedig...
» Titkos párbeszéd
S ha ígérném, hogy ma odamegyek?
- Számolni...
|
