|
Fölötted egy almafa ága,
szirmok hullanak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le,
ráhull a hajadra, szemedre.
Nézem egész nap a szádat,
szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény,
csókra tünő tünemény.
Tűnik, lehunyod szemedet,
árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal,
s hull már a sötét valahonnan.
Hull a sötét, de ne félj,
megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága,
hold bámul a béna világra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy lányhoz
Ha két combod közé veszed
halántékomat,...
» Köszöntelek csodás barázda
Köszöntelek, csodás barázda, kéjes
metszet...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta...
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Levéltöredék barátnémhoz
Ne kérdezd, barátném! mint töltöm időmet,
S...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
|
