|
Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.
Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Napszakokba és szerelembe
Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Mennyasszony-koszorus..
Mennyasszony-koszorus hajad
Minden szála legyen...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
|
