|
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt száll rám egy gondolat:
hogy egykor édes Vilmám, angyalom
eljön a tél, te gyönge liliom,
s mindenre, ami tavaszszal virul,
bimbózik, nyílik, s bájában pirul,
amit remekbe alkot a természet,
havas lepellel száll rá az enyészet.
Merengve nézem szelíd arcodat,
s napfény nékem egy másik gondolat:
hogy a fehér haj illik majd neked,
s kéken mosolyg rám akkor is szemed,
"Kis Vilmám" - mondom akkor is neked
kezemben elfér akkor is kezed;
a multról olykor elbeszélgetünk,
egymáshoz símul fáradt, ősz fejünk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Nacámhoz
Beteg szívem tőrbe esett,
Forrnak minden...
» Nehéz útról jön ő és öreg már
Hinnéd ki arcom ismered,
hogy úgy öregszem?
Hog...
» Jártam én koromban, hóban
Jártam én koromban, hóban,
húzott az...
» Szerelmünk éneke
Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint...
» Nyújtsd karodat
Nyujtsd karodat és menjünk e tömegből,
Mely...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
|
