|
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok tébolyát,
diadal és bukás izét is,
s hogy mi az: ellenség, barát.
Mennyien voltak... S mi maradt meg?
Emlékek, álmok árnyai...
Nevüket, a drágát, a fényest
milyen furcsa kimondani.
Mennyien voltak. Összefogta
őket egy jel, egy esztelen
szépség, amelynek neve-bokra:
szenvedélyem és életem.
S a szenvedély titkát betöltve,
szárnyalva az egek alatt,
láttam végzetes szenvedélye
ágyában őt, a másikat...
S ugyanazok a gyöngédségek,
s a mohó ajkak meggyülölt
remegése, unt ölelések...
Nem! Hideg és üres a föld!
Fagyos sziklák csúcsán a mellem
vidámság szele járja át,
s a szurdokokba, hol szerettem,
havat zúdítok, lavinát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Sohasem
Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Őrlegény
Csipős az éj és a huszár
Busan lép fel s...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
|
