|
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a szorongás és a semmi.
Romokkal s árnyakkal torkig beteltem.
A világ arcát lássam. Napra menni
vágyom. S a nékem rendelt élet arcát,
s kimenni egy harang hívó szavára,
mely felröppent száz gerlét és olajfát.
S megállni, s nézni, hogy mi lesz - utána -
ekkora vággyal. S kitárni a béke
hajnalát: béke hát, nektek, halandók!
Hogy hatoljon a világ velejébe
a vágy. S gyulladjon tenger fény azonmód.
A dolgokat mindig néven nevezzék.
Hagyják a sírást. Vívják meg a harcát,
hogy váljanak az urak emberekké.
A búbánat könnyeit kifacsarják.
Megújuljon az élet. Egy csapásra.
Ez a valóság. Ütött már az óra,
szűnjék meg hervadt dombok siratása,
s magány mezőié. Más kell, s mióta!
Elég már a nyögés. Senki magánya
nem érdekel. Csak már napfényre lépnék.
Levegőt árasztanék a világra,
békét követne béke, s jó reménység.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Be szépre-nőttél bennem
Be nagyra-nőttél,
Be szépre-nőttél bennem,
Én...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Szerelem
Utadba jön - nem is kerested.
Útjára megy -...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
» Aki magának él
Úgy suttogok mostan az éjnek,
Mely sorsodat és...
|
