|
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a régi-drágát,
az elviharzott ifjúság:
a nagystílű angyal tanyáját,
a cigány-élettől gyötört,
a marakodásoktól árvát,
hadd nézzem újból arcodat,
a szigorút, a régi-drágát.
Eladsz-e, elfogyasztol-e?
Nem leszünk kevesebbek tőle,
elefánt-csordára elég
szívünk volt – marad még belőle.
Szent kezedtől se rettegek,
de fölséges légy mint az oltár,
mert megítélem arcodat,
mert ifjúságom társa voltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Üdvösség
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Szerelem
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem...
|
