|
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd fekete szárnyam.
Kacér álmok hószinű teste
- Bontott hajú, csókos ajku lány -
Kisér folyton, kacag utánam.
Forró lehét arcomon érzem,
Tüzes kapocs remegő karja.
Ami perzsel égő szemében,
Az a sorsom vörös visszfénye,
Árboctörő sötét viharja.
Most már többé nincsen megállás.
Tüz, dal, szerelem - forr a láva,
Lehunyt szemem a csóktól párás,
Megnyitom a zsilipet s tenger
Zuhog a csendes nyáréjszakába.
Álomselyem zászlóm lengeti
Egy messzisodort régi szálfa;
Halálosan, büszkén zengeti
Az utolsó győztes indulót
Szivem: ez a vérpiros hárfa.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Köznépi-Dal
Jaj rózsám be szeretlek, ki sem mondhatom!
Sem...
» Illatlavinák alatt
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Ajánlás
Mit akarok? - Hiába minden.
Sohsem érezted...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
|
