|
Bűvös, szép őszi ég vagy, tündöklés, rózsaszirom.
Bennem a szomorúság tengere sírva árad
S ha visszafut, otthagyja fanyar, bús ajkaimon
Maró emlékezetét keserű iszapjának.
Kezed hiába csúszik alélt keblemen tova,
Amit keres, barátnőm, marcangolt hely, üres rég,
Széttépte azt az asszony vad karma, éhes foga,
Óh, ne keresd a szívem, az állatok megették.
Palota volt a szívem s a tömeg befertőzte,
Most benne orgiáznak, gyilkolnak, civódnak ott.
Meztelen kebled körül parfüm szálldos felhőzve.
Lelkek kemény korbácsa, óh Szépség. Te akarod.
Lobbantsd fel ünneppiros lángjával tűzszemednek
A rongyokat, amiket a rablók itt feledtek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
» Nem igaz?
Nem igaz? bolondok és gonoszok ellenében
Akik...
» Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván,...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
|
