|
Szél zúg, szállnak a sárga lombok,
az égre fakó fény omol:
te megborzongsz, s férjed karjába
erősebben kapaszkodol.
Mi fűszálról fűszálra jár most,
s a végső virágokra száll,
az titkon, elmenőben, drága
fejed is megcsíkozta már.
S mi meleg éjt varrt a mezőkre,
a szál tépetten elrepült -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!
Kezed teszed a homlokomra,
s fürkészve nézed arcomat:
kedves szelíd asszonyszemedből
olyan mélabús fény fakad.
Kihúnyt itt is az illat, sugár, egy
titok, mely arra késztetett
hajdan, hogy szabad lánykezed te
éppen az én kezembe tedd.
Ó, ne borzongj! Bár észrevétlen,
a legszebb napfény is letűnt -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vén legény, vén és ifjú asszony
Egy ősz ifjú legény magánosan lenni
Hogy...
» Idegen vendég a kánai menyegzőn
Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e...
» Enyim Juliska
Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik!
Jegyesem...
» A kertész
Ha jössz, válassz ilyen napot,
sárga, piros...
» Ülj mellém
Ülj mellém, párom, életem
jobbik fele.
Néhány...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Szerelmes kiszólás
Kegyetlen bánat marja meg szivét,
Mosolygó,...
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Romantikus ősz
Gyémánt-derűs a dérhamvazta rétség,
az őszi-kék...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
|
