|
Szomorúságom óceánja végtelen
Megfejteni nem tudom;
Régi idõk fakult meséje feldereng
Egy merengõ õsz-napon.
Hûs fuvallat leng a bordó alkonyon
A vén Rajna szunyókál;
A messzeségben fényben izzó csúcsokon
Arany sóhajt fújdogál
Arany fényben arany szûz ül meztelen,
Sóhaj-haját fésüli;
Nem ékszere: szeme csillog fényesen
Tán drágakõvel van teli.
Dal cseng fülembe, csodás melódia,
Fájdalma élesen vad;
Érzõ szívemnek meg kell hasadnia,
Vérem folyása is apad.
Méla hajós kis ladikján álmot lát,
Elragadja fájdalom;
Issza arany dallam égi mámorát,
mit neki már hegyorom!
Mesém vége végtelenül szomorú:
hajnalra levonult az ár;
A Rajnán úszó ladik helyén koszorú
Dalod miatt: Lore-Ley!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kibékülés
A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
» Kit egy bokrétáról szerzett
Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához...
» Egy virághoz
Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Hajnali csók
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba...
» Süllyedni kell
Milyen szép volt fehér kezed,
milyen...
» Nefelejcsbokrétát...
Nefelejcsbokrétát
Visz a Tisza habja,
Hömpölygő...
» Mucsi Örzsi
Vásárhelyi Piac-utca be széles,
A Mucsiné Örzsi...
» Áldott csodáknak tükre a szemed
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem...
» Mikor téged látlak...
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Nálad nélkül
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Húsz év múlva
Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt...
|
