|
Szomorúságom óceánja végtelen
Megfejteni nem tudom;
Régi idõk fakult meséje feldereng
Egy merengõ õsz-napon.
Hûs fuvallat leng a bordó alkonyon
A vén Rajna szunyókál;
A messzeségben fényben izzó csúcsokon
Arany sóhajt fújdogál
Arany fényben arany szûz ül meztelen,
Sóhaj-haját fésüli;
Nem ékszere: szeme csillog fényesen
Tán drágakõvel van teli.
Dal cseng fülembe, csodás melódia,
Fájdalma élesen vad;
Érzõ szívemnek meg kell hasadnia,
Vérem folyása is apad.
Méla hajós kis ladikján álmot lát,
Elragadja fájdalom;
Issza arany dallam égi mámorát,
mit neki már hegyorom!
Mesém vége végtelenül szomorú:
hajnalra levonult az ár;
A Rajnán úszó ladik helyén koszorú
Dalod miatt: Lore-Ley!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kibékülés
A toll szalad.
Két sürű oldalon
sötét...
» Egy virághoz
Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől...
» Kit egy bokrétáról szerzett
Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» Valakinek
Valakinek
Szép, büszke, fárasztó, kevély
Jégh...
» Dac
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Szerelemhez
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a...
» Téli reggel
Csodás idő: fagy - napsütésben,
s te...
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Egy úrilány portréja
Szép arc, kacér mosolyú, barna szem,
karcsú...
» Az orgonabokor
Oly derűs volt a nap, mint homloka szűzleánynak,
...
» A hóvirág
A misén ott volt Ida is,
a szép halvány...
» (ismeretlen)
Volt egyszer egy mese,nem mondtuk el végig,
nem...
|
