|
Már nincs semmim, amit Néked adhatok!
Koldus vagyok, kifosztott, sápadt,
Bús asszony, könnyekkel megáldott.
Ami szép volt bennem: álmokat, vágyat
Neked adtam. Mit adhatok még?
A lelkem bongott, mint sokhúrú hárfa,
És nem zengett mást, csak a Te dalod.
A testem első, vágyó rezdülése
Téged kívánt, a Te ölelő karod,
Tiéd lettem. Mit adhatok még?
Az ajkamról a sok remegő csókot
Lecsókoltad. Ó, nem sajnálom.
Én kacagós, játékos kedvem,
Én sokszirmú égő virágom, álmom
Mind elvetted. Mit adhatok még?
Szívemből kinyílt egy gyönyörű bimbó,
Lüktető élet, pici magzatom,
Az én utolsó drága kincsem,
A lelkem lelke, drága hajnalom,
Neked adtam. Mit adhatok még?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Érzelem
Kék éjeken megyek majd, vad-csapásokon,
szálkás...
» Oly szép a nyári éj...
Nem illik, ma a szerelemről
Pajkos, tüzes dalt...
» Távolból
Hiába sohajtok feléd,
Köztünk leányka, nagy a...
» Virágnyelv
Virágnyelv ez is: ehelyett "Imádlak!"
azt...
» Ámor
Erõ s erény a szerelem varázsa,
uralkodik...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» Szeretlek, szeretlek...
Szeretlek, szeretlek,
Hej de mindhiába!
Madár...
» Minden jelben
Minden jelben tegnap óta csak te vagy.
Uj...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
|
