|
Az erdőt járod - cseng az éneked.
Pogány dalodtól lázba ténfereg
S epedve néz reád a részeg erdő.
Vágytól piheg a lomb között a szellő
S a mélázó homályba buja táncot
Keringenek a nimfák és najádok.
A vágyak orgiákat ülnek...
Gyönyörtől megvadulva lüktet
A Mindenségnek szíve, lelke,
És szomjúságot ébreszt szenvedelme.
Ily dőzsölés, ilyen ledér tivornya
Tüze csak az Olympon éghetett,
Míg bíbor trónjukról megittasodva
Leszédültek a pogány istenek.
Az erdőt járod... Futnék, messze szökném
De fogva tartasz: villogó szemed
Mint nősténytigris gyámoltalan kölykén,
Melengetőn rajtam pihenteted.
Futnék és lépteid kísérem,
Szökném és megrendülve nézem,
Fejszédtől mint hull porba, sárba
A csemeték nagy sokasága...
Nézem: kíméletlen kezekkel
Hogy vagdalod a gyönge tölgyeket -
S a napos dombra hogy cipelgeted fel,
Hol máglyatűzön mind elégeted...
Sátáni kéj torzítja arcodat,
Mikor a máglya meggyül, tűzre kap
S a láng a fákat átkarolva
Az ég azúrját ostromolja.
Nevetsz, kacagsz a látomáson -
S a mint az izzó máglya-ágyon
Mindent sebesre mart a láng:
Földet kotorsz a pattogó parázsra,
A lángot elfojtod a földbe, sárba
És boldogan sietsz tovább...
Gyászos feketeség marad utánad,
A szél sötét, megszenesedett fákat
Himbál és vésztjóslón susogja el:
Egy lány az erdőt járja s énekel.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Ajánlás
Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon...
» Hervadáskor
Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi...
» Az én hajóm...
A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Dal
Menyegződ napján láttalak,
Láttam bús arcod bús...
» Dal a dús királyról
Tudod a dalt a dús királyról?
Mindene volt, mit...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Samariai asszony
Itt azt mondják, tisztátalan vagyok,
Ki...
» Üdvöm
Csak ne volnál olyan dacos,
Csak több szived...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Dal
Szomorú vagyok, nehéz sóhajok
tépnek, mindig...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Az erdéli asszony kezéről
Ha szinte érdemem nincs is arra nékem,
hogy ő...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
|
