|
Egykor szerelmet zengtek a dalok,
Rólad neveztem el egy csillagot,
És álmodozva a kert alkonyán,
A virágok közt neved suttogám.
Liljomok, rózsák jól ismertenek,
Üdvözletül csengték-bongták neved,
A pajkos szellő, énekes madár,
A lomb között mind ezt dalolta már.
S a csalogány is rengeteg ölén,
Nevedből szőtt-font álomdalt fölém,
Maga a néma erdő mély szive,
Lánykám, a te neveddel volt tele.
Oh szép aranykor! - Búsan szól dalom.
Nem üdvöt zeng, a multat siratom,
S mely fönnen, büszkén hirdeté neved,
Letünt a csillag, többé nem vezet.
Bolyongva némán, árván, betegen,
A hervadt rózsát nincs mért kérdenem,
A liljomot se! és ha kérdeném,
Fejét sápadtan hajtja le szegény.
Puszta a kert, erdőm, mezőm kiholt,
Melynek szerelmünk édes titka volt,
Már szivem sincs, melyben te fönnmaradj,
Oh mert magad is végkép veszve vagy!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» El, elmegyek
El, elmegyek házatoknál
S ablakodra felnézek...
...
» Predesztináció
Ez így rendeltetett:
Hogy ne lehessek soha...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Cupido
Bé van kötve szemed, hát hogy tudsz lőni,...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Csillag
Egy csillag ég
fejem felett,
igézi rég
a...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Álmodtam?
Álmodtam?
már előző éjjel is vártál
valamely...
» Enyhülés
Kél és száll a szív viharja
Mint a tenger...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ki tested hajlékony ághoz hasonlítja,
Csak...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
|
