|
Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból egy falat,
Vágy, emlék, bánat, cél, okság,
Egy pillanatnyi jóllakottság.
Vonaglottunk bízón, nagyon,
Hűs estén és hideg hajnalon.
Pállott harctér szegény testünk
S jaj, örömre hiába lestünk.
Roskadjunk le a Sors előtt
Két gyáva, koldus csókmívelők.
Mindegy, kik küldték, kik adták,
Nem ért a csókunk egy fabatkát.
Több voltunk, jaj, tán kevesebb,
Mint a hajrás, kis szerelmesek.
Túl vánkoson, leplen, ingen
Sírva láttuk meg: ez se Minden.
Be búsak vagyunk, be nagyok,
Csókokban élő csóktalanok,
A Végtelent hogy szeretjük:
Sírunk, csókolunk s újra kezdjük.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mancihoz
A hatalmas szerelemnek
Királynéja ihol...
» Vágy
Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
» Mea culpa
Mondd, érzed-e, hogy tévedésem
mily végtelen:
s...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Quattrocento
Templomi csöndben,
hol örök-mécs lobog
s...
» Virág és pillangó
Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,
Kebel...
» A szépség lányai közt nincs
A Szépség lányai közt nincs
gyönyörűbb ma...
» Hiba
Jó, mint a kegyelem, gyönyörű vagy, mint az...
» Vers a lehetről és a nem lehetről
A nem-lehetből, mondjad, még lehet
másképp...
» Ölelve tartalak
Ölelve tartlak, Istenem,
Mi gyöngéd karcsu...
» Esthajnalcsillag
Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,...
» Egy festett nefelejts alá
Melyet egykor hű kezekkel
Szedtem a mély...
» Élet a szerelemben
Menekvés?
Tőlem?
Mit ér?!
Mig én vagyok én s...
|
