|
Érzem halántékom
kék ütőerének
ugrálását, belső
dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan,
a világ elhallgat,
vadmadár a szívem,
valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel
keseredek érted,
ideszívlak hozzám,
gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned,
élsz bennem, te bátor,
vagyunk mi egymásnak
fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb,
te sem vagy ártatlan,
édes elszánásban
nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal
befújt hársfa-teknő,
rengess minket, födj be
tüzes bárányfelhő!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha...
Ha oly végtelen szeretsz, ahogyan én,
és...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak,
szólni se...
» A szomju
Szomjas vagyok; de nem bort szomjazom,
És...
» Megyek feléd
Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna,
hogy itt...
» Vágy
Csapongó fecske száll a magasban
Gyors...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Édeskedő
Óhajtozva, szívepedve
Röpűl híved ellenedbe,
Ké...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Egy szót se szól ő
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» Pitypang
Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad,...
» Szigeti emlék
Csókolóztam a Margitszigeten,
Ó, drága,...
» Sugarak érett kalászaival
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Szeretlek-e?
Szeretlek-e? Mit kérdezed?
Hisz lángoló...
|
