|
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog vele:
hogy nő, telik levél, fűszál,
átlát tömör kovakő-falon,
látja a lelket – fuvalom –,
amint a hűlt torkon kiszáll.
Még meg se szólalsz, hallja már
hegy-völgyön túlról a hangodat.
Fülébe ér, amint bogár
lárvája rezzen a föld alatt;
hallja a földöntúli neszt,
mikor a fűszál inni kezd;
moly-állkapocs hogyan reszel
a gyapjuban; s mikor cipel
a hangya, ina hogy szakad
becsületből vitt súly alatt
(felnyög és vékonyan zihál),
hogy zizzen pók lábán a szál,
hogy motyog-sóhajt lárva, báb,
hogy moccan halkan a szárny, a csáp.
Tekintetét élezte kin,
jár-kél a föld ösvényein,
– isten, csavargó, furcsa árny –
vesztett szerelme hűlt nyomán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Figyelmeztetlek
Figyelmeztetlek;
mint a téli reggel,
...
» Pórleány
Tölgy alatt a dombon ültem,
Nyilt daloskönyv...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
|
