|
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog vele:
hogy nő, telik levél, fűszál,
átlát tömör kovakő-falon,
látja a lelket – fuvalom –,
amint a hűlt torkon kiszáll.
Még meg se szólalsz, hallja már
hegy-völgyön túlról a hangodat.
Fülébe ér, amint bogár
lárvája rezzen a föld alatt;
hallja a földöntúli neszt,
mikor a fűszál inni kezd;
moly-állkapocs hogyan reszel
a gyapjuban; s mikor cipel
a hangya, ina hogy szakad
becsületből vitt súly alatt
(felnyög és vékonyan zihál),
hogy zizzen pók lábán a szál,
hogy motyog-sóhajt lárva, báb,
hogy moccan halkan a szárny, a csáp.
Tekintetét élezte kin,
jár-kél a föld ösvényein,
– isten, csavargó, furcsa árny –
vesztett szerelme hűlt nyomán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Lillimhez
Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Piano
Most olyan szép vagy és én érzem,
hogy talán...
» Kései szerelem
Kései szerelem... Fűlik a kályha
pirosra.
Valam...
» Élet szeretője
Rossz szerelem ez a miénk
S aligha még rózsát...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
|
