|
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal szökött
az éj kertjei között:
óhajod és óhajom
egy-lángnyelvvé összevon,
szökken élőn, kacagón:
az ős küzdést hatja át,
a lét misztériumát.
Szerelemben, amiből
világ kél: nap titka nől.
Tudja ő és senki más,
honnan a csillag-áradás,
az atomban a tudás,
bú, halál közt hogy lehet
víg sors, édes lehelet:
ő tanítja, tudjuk azt,
boldogan tudást fakaszt,
míg ülünk, kézbe kéz,
s ránk a lomb árnyat tetéz,
heverünk, szívre szív,
s új nap virradása hív.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» Csalfa sugár
Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Félelem
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs rá mozdulat.
A...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Szerelem
N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett...
» Léda és a Sors
Rossz vagy, vagy jó vagy?
Nem születtem én...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
|
