|
Örömöm és örömöd
mint két hó-angyal szökött
az éj kertjei között:
óhajod és óhajom
egy-lángnyelvvé összevon,
szökken élőn, kacagón:
az ős küzdést hatja át,
a lét misztériumát.
Szerelemben, amiből
világ kél: nap titka nől.
Tudja ő és senki más,
honnan a csillag-áradás,
az atomban a tudás,
bú, halál közt hogy lehet
víg sors, édes lehelet:
ő tanítja, tudjuk azt,
boldogan tudást fakaszt,
míg ülünk, kézbe kéz,
s ránk a lomb árnyat tetéz,
heverünk, szívre szív,
s új nap virradása hív.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolyongás
Éj van, csöndes, holdvilágos, hideg, késő őszi...
» Elfogadlak
Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért...
» Kocsizó
Ne gondolj mással, csak engem szeress,
Nevess...
» Örök szépség
Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak...
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» Madárszerelem
"Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» November
Mikor virágra sehol se lelek:
A bús november az...
» Szerelem
Hadd nézzem édes arcodat,
a szigorút, a...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Sóhajok
Mióta meglátott szemem,
Éjszaka van a...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Nekem nem kell a' valóság...
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
|
