|
Hol mint kígyó, lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,
violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda...
De vezet rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.
Hegedű húrján sír-nevet...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen fölismered
egy először-látott mosolyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
|
