|
Most az jutott eszembe, hogy a télen
még mondani akartam valamit.
Talán csak azt, hogy ne félj
egy napon, meglásd
mégiscsak kitavaszodik.
S még az jutott eszembe most
szivem, hogy egymásnak
mi tán sosem hazudtunk
csupán egyikünk sem tudott soha
bár egyetlenegy olyan igazságot
ami az lett volna a másiknak is.
Most pedig az jutott eszembe, drágám,
hogy egy verset készültem írni néked
— mióta már! — de valamiképp mindíg elmaradt.
Igen, verset készültem írni arról,
hogy — bármi történt is — tudod a végén
tudod a dolgok végén egy napon
(majd ott a fontoskodó gyászmenetben)
mégis csupán ketten leszünk
akik pontosan fogjuk tudni, hogy ki is,
hogy tulajdonképp ki is volt a másik?
S még az: ha van úgy,
hogy nem te vagy az eszembe
olyankor én már semmire sem gondolok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tűnődve, egyedül..
Tűnődve, egyedül rovom a rétek
magányát, lassú...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Korán jöttem ide
Későn jött az az asszony,
Aki néz, akit...
» Asztmás vasárnap
A környéken harmonika,
koronként könnyel...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú...
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
|
